Miért tartják az aranyat értékállónak?

Az arany értékállósága abban rejlik, hogy mióta az aranyat bányásszák, azóta pontosan mindig is ugyanannyi munkaenergia kellett egy uncia arany kibányászatához, és formába öntéséhez, mint pl. 3000 évvel ezelőtt, azaz az arany egy elvégzett mennyiségű munkaerőt mér önmagában.

Az infláció és az értékvesztés egyik legbiztosabb jele, hogy kivonják a kisebb címleteket, és jönnek a nagyobbak. Élő példa a pénz értéktelenedésére, hogy kivonták az 1 és 2 forintost, lecserélték a papír 200-ast fémre, azzal magyarázva, hogy használódik. A pénz elértéktelenedése kivétel nélkül mindenkit érint. Nő a munkanélküliség, nő az államadósság, nő az infláció. A folyamat csökkenti a fogyasztást és az állam bevételeit is.

Ha a pénz értéktelenedik, az arany ára emelkedik, ha az ingatlanok és részvények ára csökken, az arany ezekkel szemben ellentétesen mozog, vagyis az ára emelkedik. Súlyos válságban, háború alatt nagyon nagy mértékben emelkedik. Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED 1913-as megalapítása óta a dollár elvesztette a vásárlóerejének 95 százalékát, eközben pedig az arany ára 50 szeresére emelkedett. Az arany az egyetlen olyan fizetőeszköz, ami nem valamely más állam vagy intézmény kötelezettségét biztosítja csupán, hanem saját belső értékkel bír. Hosszú távon a legnagyobb biztonságot az adja az arany értékállóságának, hogy a világ aranykészletének jelentős részét már kibányászták. A kereslet és az arany mennyiségének csökkenése pedig nagymértékben emelheti az árát. A történelem során néhányszor már megpróbáltak beavatkozni az arany árképzésébe, de minden manipulációtól független és általános érvényű maradt az arany értéke.

A jegybankok közleménye szerint az arany mindig is a befektetők menedéke volt akkor, ha a gazdasági folyamatok kedvezőtlenre fordultak. Az évek óta tartó világgazdasági történések, és a még várható pénzügyi krízisek is csak megerősíthetnek abban, hogy hosszú távon nincs másik valódi és likvid értékmegőrző eszköz a nemesfémeken, leginkább az aranyon kívül.